56os sportolók
Keleti Ágnes (eredeti nevén Klein Ágnes) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett ötszörös olimpiai bajnok magyar tornász; a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője, 46 alkalommal nyert magyar bajnokságot, hétszeres csapatbajnok. A Nemzeti Torna Egylet (NTE) színeiben kezdte meg a sportpályafutását. 18 évesen mutatkozott be a válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a válogatott csapat tagja volt. 1949-ben négy aranyérmet nyert a főiskolai világbajnokságon. Az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt, ezenkívül egy ezüst- és két bronzérmet nyert. 1956-ban 3 szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapatban nyert olimpiát. Közvetlenül az ’56-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Izraelben megteremtette a nemzeti tornasportot.
Papp László (közismert nevén Papp Laci, beceneve Görbe) háromszoros olimpiai bajnok magyar ökölvívó, edző, sportvezető. Magyarország, és a világ egyik leghíresebb ökölvívója, aki 1948-ban a londoni, 1952-ben a helsinki és 1956-ban melbourne-i olimpián nyert aranyérmet. A Budapest Bástya és a Budapesti Vasas bokszolójaként közép-, majd nagyváltósúlyban indult, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Kétszeres amatőr Európa-bajnok. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a páratlan bravúr – háromszor egymás után olimpiai aranyat szerezni – neki sikerült először. Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, Joe Louis, a Barna Bombázó, Muhammad Ali (Cassius Clay) és Iron Mike Tyson társaságában. Profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia, ugyanis máig nem pontosan tisztázott politikai okokból nem engedték megküzdeni a világbajnokságért. Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt. Hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében távozott az élők sorából.
Csermák József magyar olimpiai bajnok kalapácsvető. Tizenhét évesen vett először kezébe atlétikai dobószámban használt kalapácsot, de hamar kiütközött tehetsége. 1950-től a Tapolcai Vasutas SK versenyzőjeként kezdett aktívan sportolni, 1952-ben már a magyar válogatott tagjaként olimpiai bajnok és világcsúcstartó lett 60,34 méterrel. Ő volt a világon az első kalapácsvető, aki 60 méteren felül dobott. Egyéni legjobb eredményét – 64,23 métert – 1960-ban dobta. 1956-ban, a melbourne-i olimpia megnyitóján ő vitte a magyar csapat zászlóját. 1952 és 1961 között 44-szeres magyar válogatott volt. Aktív pályafutását 1962-ben fejezte be. 1967 és 1970 között a magyar atlétaválogatott dobóedzője volt. 1989-ben a MOB tagja lett.
Puskás Ferenc a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai arany- és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, több klubcsapat és válogatott edzője, posztumusz dandártábornok. Az aranycsapat kapitánya, közismert becenevén Puskás Öcsi. 85-szörös magyar és 4-szeres spanyol válogatott; háromszoros Bajnokok Ligája (BEK) győztes; Bajnokok Ligája gólkirálya 2 alkalommal; Európa legjobb góllövője (1948); Európa-bajnoki gólkirály 10 góllal (1948–1953-as Európa-kupa) 84 gólt szerzett a magyar válogatottban; a XX. század legjobb góllövője; az egyetlen játékos a világon, aki gólt lőtt világbajnoki (1954), olimpiai (1952), Európa-bajnoki (Európa-kupa, 1953), Bajnokok Ligája (BEK, 1960) és Világkupa döntőben (1960) is. 1950 és 1954 között a magyar futballválogatott csapatkapitánya és a Budapesti Honvéd meghatározó egyénisége volt. Az 1956-os forradalom leverésének hírére Bécsben maradt, ahová rövidesen felesége és gyermeke is követte. Később Spanyolországba költözött, ahol 1958-ban a Real Madrid legendás játékosa lett. 39 évesen hagyott fel játékos pályafutásával, utána futballedzőként tevékenykedett. 1991-ben végleg Magyarországra költözött, és 1992-ben az MLSZ utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója, végül 1993-tól egy rövid időre a válogatott szövetségi kapitánya lett.
Gyarmati Dezső a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar vízilabdázó, szakedző, országgyűlési képviselő. Fiatalon Miskolcon kezdett el sportolni ökölvívóként és kézilabdázóként. Vízilabdázóként először a Gamma játékosa lett 1940-ben. Az első osztályban 1944-ben jutott játéklehetőséghez, kezdetben kapusként. 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi Torna Club pólósa. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, ahol a 36 magyar gólból 28-at ő szerzett; 1948-ban a londoni olimpián pedig ezüstérmes. 1951-ben, Berlinben a főiskolai világbajnokságot nyert csapat tagja. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon az első helyezett csapat tagja. 1956-ban Melbourne-ben az olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja volt. 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalom után az Amerikai Egyesült Államokban élt, majd Európában trénerkedett. 1958-ban hazatért, de az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott. Ebben az időszakban segédmunkásként dolgozott. Ezután a Ferencvárosi Torna Club játékosaként 1960-ban a római olimpián bronzérmes, 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon a győztes csapat tagja. 1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1964-ig 108-szoros válogatott. 2013. augusztus 18-án hunyt el Budapesten. Szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.